2018.08.17. Péntek
Tanösvény
Ludasi tanösvény - CSURGÓ Nyugati ösvény

Speciális Természeti Rezervátum

Ludasi tanösvény - CSURGÓ Nyugati ösvény 2700 m

86_1.jpg

1. Hagyományos életmód

A múltban a Ludasi-tó és a környező rétek szerves részét képezte a tó partján élő emberek életének. A gyakori aszályok idején a tó menti kaszálókról takarították be a legjobb szénát, a pusztagyep-maradványok pedig kiváló legelőül szolgáltak a hagyományos juhtartásban. A tóparti lakosság sokféleképpen hasznosította a nádat és a gyékényt, kosárral fogták a réti csíkot a vizből, begyűjtötték a nádasokban fészkelő madarak tojásait. A halászat és vadászat számos módját ismerték.

86_2.jpg

Egykor a Ludasi-tóból aratták a legkiválóbb minőségű nádat. Egészen a XX. század közepéig náddal fedték be a házakat és a parasztgazdaság épületeit. A házak oromzatát sárral betapasztott nádból készítették, de nád felhasználásával gyöngébb minőségű falakat és kerítéseket is emeltek. Gyékénylevélből számos használati tárgyat: táskát, papucsot, kosarat, szakajtót, szőnyeget, falvédőt stb. készítettek.

86_3.jpg

Mindebből mára már csak emlék maradt, és néhány öreg ház a Ludasi-soron.

2. Pusztagyep

A múltban kisebb erdőfoltotokkal tarkított pusztagyep (sztyeppe) alkotta a Ludasi-tó körüli természetes növénytakarót. Mára a pusztagyep legnagyobb részét feltörték és rajtuk mezőgazdasági termelés folyik. A földeket egészen a tó partjáig, követlen a víz széléig megművelik.

A sztyeppés társulások a legjobb minőségű talajon alakultak ki, amelyeket fokozatosan feltörtek és szántókká alakítottak át. Az eredeti növénytakaró mindössze a kisméretű pusztagyep-töredékeken maradt fenn, ezért számos fajt a kihalás veszélye fenyeget. A sztyeppék jellegzetes növényei közé tartozik a mezei zsálya és fodros harmatkása. A keletei part mentén található a Sadler-imola. A Kutatóház mögötti területen a pusztagyep utolsó maradványait a múlt század végén szántották fel. Valamikori létezéséről már csak a tó mentén még helyenként előforduló néhány védett tavaszi hérics-bokor árulkodik.

A tó körüli legelők feltörése következtében a rovarállomány is jelentősen megritkult. A tó körül azonban még előfordulnak egyes lepkefajok, mint amilyen a boglárkalepke, a káposztalepke és a hajnalpírlepke. A növények levelein ott láthatók a szöcskék és a kórószáron áldozatára leső imádkozó sáska. A talajon élnek a futrinkák és a hangyák. A poloskák növényi nedveket szívogatnak. Járatában rejtőzködik a tücsök.

3. A tó látképe

A Ludasi-tó gazdag élővilágú sztyeppei övezethez tartozó tavi-mocsári ökoszisztéma, amely természet-történeti és mai ökológiai jellemzőkkel mérve elmocsarasodó sekélyvizű tó. A Ludasi-tó uralkodó növényzete mocsári jellegű. Do­minál a nádas, amely egykor a tó két­harmadát foglalta el. Nem csak a part mentén, hanem helyenként a nyílt tórészek közepén is találhatók nádasok, nádszigetek.

A helyi lakosság által kotúnak nevezett kis nádszigeteken költ a dankasirály, a küszvágócsér és a fehérarcú szerkő. A Sárgapart löszfalában a partifecskék és gyurgyalagok telepe közelében vájja ki járatát az egyik legszebb madarunk a jégmadár is. A táplálékát alkotó kisebb halakat és vízi rovarokat a megfigyelőhelyéről fejest ugorva a víz alatt fogja meg. A vízben két védett kígyófaj is él, a vízisikló és a kockás sikló.

A tavon élő emlősök a nád sűrű rejtekében bújnak meg. A part közeli nádasban található a törpe-egér nádszálakra erősített száraz fűből szőtt gömb alakú fészke. A pézsmapocok Amerikából származik. A ta­von nádból termetes pocokvárakat épít. A nád és a gyékény gyökértörzsével táplálkozik. A vidra jellegzetes vízi állat, jelenlétéről a Ludasi-tavon, táplálékmaradványok, valamint a part mentén és a tó közepén a nádasban fellelhető pihenőhelyei tanúskodnak.

4. Települések és kulturális hagyaték

A Ludasi-tó és a környező vizes élőhelyek Szabadkától 12 kilométerre keletre, a Szabadka–Horgosi-homokpuszta és a Bácskai Löszfennsík határán terül el. Szabadka, Palics és Királyhalma kataszteri községek részét képezi. A tavat Palics, Hajdújárás, Ludas, Királyhalma és Nosza települései fogják körbe.

Ludast az írásos dokumentumok Ludasegyháza (Ludasyghaz) néven már 1335-ben említik. A XVI. századtól minden jelentősebb térképen feltűntetik. A Ludasi-tó szélesebb vonzáskörébe tartozó tanyavilág a XVIII. században indult fejlődésnek.

A XX. század közepéig a tó környéki települések közül a templommal és temetővel rendelkező Ludas falu volt a legjelentősebb. Szabadka és Kanizsa között erre járt a posta is. Hajdújárás a tó északi partján a XX. század elején alakult ki, köszönve a homokvidéken terjedő szőlőtermesztésnek. Ludas ezután sem veszített jelentőségéből, megtartotta vezető szerepét egészen a Hajdújáráson keresztülhaladó E-5-ös út kiépítéséig.

Szabadka körzetében a Ludasi-tó körül található a legtöbb régészeti lelőhely, amely azt bizonyítja, hogy a tó környéke ősidők óta lakott volt. A települések, a temetők, a magányos sírok és az élelemraktárak maradványai a Kőrös-ér mentén, a Ludasi-tó partján és Nosza település térségében élt kőkori, rézkori valamint középkori-reneszánszkori (XIV. és XV. század) ember gazdag hagyatéka.

5. A Ludasi-tó vízutánpótlása – Palics

A Ludasi-tó a múltban, a tőle észak-nyugatra elterülő Szabadkai-erdők térségéből a nedves rétekről a csapadékos években kialakult időszakos vízfolyások közvetítésével kapta a vízutánpótlást. A XVIII. század végéről származó adatok szerint a tó a mélyebb fekvésű vízjárta Csurgón keresztül állt kapcsolatban a Sós-tóval.

1817-ben a Ludasi-tavat a Böge csatornán keresztül összekötötték a Palicsi-tóval. A csatorna feladata volt, hogy a csapadékos években a Palicsi-tó vizét a Ludasi-tóba vezesse, ahonnan a felesleges víz a Kőrös patakba távozott. A szárazabb időszakokban a Böge csatornában nem volt víz, és gyakran el is tömődött, ami kihatással volt a tó vízutánpótlására.

1971-ben a Palics-Ludas csatorna kiásásával, a Palicsi-tó vize a Ludasi-ta­von keresztül folyt le a Kőrös-érbe. 1971 és 1975 között Szabadka tisztítatlan szennyvizét a Ludasi-tóba vezették, ami a tó eliszaposodását okozta. A csatorna kiásásával elpusztult a Sós-tó, és eltűnt a szikesek ritka madarainak fészkelő helye.

1981-ben kiásták a peremcsatornát, amely 1981 és 1990 között a Palicsi-tó I. szakaszából, a részben megtisztított szennyvizet a Palics-Ludas csatornába vezette, amely ezáltal a Ludasi-tó elsőszámú vízutánpótlási forrává válik.

A 2000. évtől felgyorsult Palics település szennyvízelvezető csatornahálózatának kiépítése. A szennyvizet a lagúnákban (a Sós-tó északi részén) történő rövid kiülepedés után a Palics-Ludas csatornába vezetik.

6. A tó halállománya

A valamikori Ludasi-rétnek jellegzetes hala volt a réti csík, amely alkalmazkodni tudott a sekély, gyorsan felmelegedő sztyeppei tavakra jellemző időszakos nagy hő- és vízszintingadozásokhoz. A réti csík a múlt század hatvanas éveiben még tömegesen élt a tó sekély mocsaras részeiben, ahol könnyedén beáshatta magát az iszapba, és átvészelhette a hosszabb-rövidebb ideig tartó szárazságokat. A víz szennyezettsége miatt, sajnos a réti csík teljesen eltűnt a Ludasi-tóból. Napjainkban már csak egy-egy példánya kerül elő a Kőrös-érből. Vajdaságban a réti csík védett természeti ritkaság.

A tó leggyakoribb ragadozóhala a süllő, de a valamivel kisebb termetű sügér is gyakori. A múltban a tó legismertebb hala volt a kárász (széles kárász), napjainkra azonban számuk vészesen lecsökkent, szinte teljesen kiszorította vizeinkbe behurcolt ezüstkárász, amely rendkívüli szaporaságának és magas tűrőképességének – a víz alacsony oldott oxigéntartalmát is elviseli – köszönhetően napjainkban Vajdaság minden álló és folyóvizében jelen van. Az ezüstkárász nőstényei a hímek jelenléte nélkül is képesek megtermékenyülni. Íváskor a megtermékenyüléshez már az is elegendő, ha jelen vannak valamely más pontyféle hímjei.

A Ludasi-tóban napjainkban mintegy 19 halfaj él, közülük három faj: a bagolykeszeg, a réti csík és a harcsa országos és nemzetközi jelentőségű halunk.

7. Nedves rétek

NÖVÉNYVILÁG

A Ludasi-tó környékének a múlt században történt felszántásával számos ritka növény és állatfaj élőhelye pusztult el. A víz az egyik legfontosabb ökológiai tényező, amely döntően befolyásolja az ilyen élőhelyek fennmaradását. A tőzegtalajon, a fokozatos kiszáradása ellenére még mindig találhatók orchideák, azok a természeti ritkaságok azonban, amelyek a mocsarakban és a szikes mocsarakban élnek már csak elvétve fordulnak elő a Kőrös-ér a Ludasi-tóba torkolása és a Pörös környékén. Annak ellenére, hogy a Ludasi-tó környéki nedves rétek területe jelentősen beszűkült, élnek itt még természeti ritkaságok és pannon endemikus növényfajok is.

8. Nedves rétek

MADARAK

A Ludasi-tó és partmenti növény­zete alkotta élőhelyhez a madár­fajok nagy része egyaránt kötődik fészkeléskor, vonuláskor és telelelés alkalmával is. A múlt században a lecsapolások miatt a nedves rétek egy része kiszáradt, így eltűntek róluk a korábban ott élt madarak.

A tótól északabbra megmaradt nedves réteken a madarak nagy része még ma is költ. Egyes fajok vonulás idején pihenés és táplálkozás céljából keresik fele ezeket az élőhelyeket. Az időszakosan (tavasszal és olykor ősszel) víz alá kerülő nedves réteken táplálkoznak és pihennek a gólyák, a gémek, a récék, a cankók, a mezei pacsirta, a bíbic, a piroslábú cankó stb. Egyes madárfajok pedig fészkelnek is ezeken a területeken.