2018.08.17. Péntek
Tanösvény
Ludasi tanösvény - KŐRÖS Keleti ösvény

LUDASI-TÓ Speciális Természeti Rezervátum

Ludasi tanösvény - KŐRÖS Keleti ösvény 2300 m

87_1.jpg

1. Földtani - talajtani jellemzők

A Ludasi-tó eolikus eredetű, észak-déli irányban mintegy 4 km hosszúságban elterülő tó. Amíg a nyugati part enyhén a tó szintje fölé emelkedik, addig a tó keleti partját (Sárgapart) 5-6 m magas lejtők és szakadások jellemzik. A Sárgapart meredek löszfalát az uralkodó szelek keltette hullámok erodáló hatása alakította ki. Egyetlen eolikus tavunknak sincs hasonló partja. Természetvédelmi szempontból különösen nagy jelentőségű a ritka növény- és állatfajok élőhelyéül szolgáló Sárgapart.

A Ludasi-tó sekélyvizű síksági tó. Az újabb kutatások kiderítették, hogy a tó északi része mélyebb, míg a tó déli csücske kifejezetten sekély. A vízmélység csak az északnyugati részen éri el a 2 métert (maximális mélysége 2,25 m). A tó központi részének mélysége mintegy 1,5 m. A Szárazrétnek nevezett keleti oldal, hasonlóan a Tábor néven ismert tisztástól délre, egy méternél is sekélyebb.

A Ludasi-tó körül több féle talajtípus fordul elő, amelyeket a geológiai, éghajlati és hidrológiai feltételek alakítottak ki. A tótól északra homokos, míg keletre, nyugatra és délre löszös a talaj. A homok és a lösz határán átmenteti talajtípusok jelentkeznek. Az alacsonyabb területeken az elszikesedés folyamata eltérő tulajdonságú szikeseket hoz létre. A különböző talajtípusok széles spektruma sok féle vegetációtípus megjelenését teszi lehetővé, és hozzájárul a terület változatosságához.

2. Védett növények

A Ludasi-tó Speciális Természeti Rezervátumban a természetes növénytakaró mindössze a többé-kevésbé izolált, mezőgazdasági terü­letekkel körülvett szigetek formájában maradt meg. Az elszigetelődött fragmentumokra többféle talajtípus, és a felszínhez közel található sós talajvíz jellemző. Ilyen körülmények között a növénytakaró különleges mozaikos társulása alakult ki, amit változatos állatvilág követ.

Több reliktum-, endemikus- és globális jelentőségű faj élőhelye ismert. Vannak közöttük orchideák, ta­vaszi hérics, csüdfű, mocsári nőszirom stb. Ezek a Pannon-alföld érzékeny ökoszisztémáinak a legértékesebb képviselői, melyeket Szerbia flórájában törvénnyel védett természeti ritkaságokként tartanak számon.

A ritka fajok és élőhelyük megóvása érdekében szükség van a nem kívánatos növényzet eltávolítására és a hagyományos gazdálkodási módok (kaszálás, legeltetés) ellenőrzött alkalmazására.

3. Madárgyűrűzés és vonulás kutatás

A Ludasi-tó gazdag madárvilága vonza az ornitológusokat és az amatőr madármegfigyelőket. A Ludasról szóló első leírások a XVIII. század végén íródtak. A rezervátum területén eddig 230 madárfaj jelenlétét sikerült bizonyítani, közülük mintegy a fele fészkel a tavon és környékén, míg a másik fele vonuláskor keresi fel a területet táplálkozás, pihenés vagy telelés céljából.

A különböző élőhelyeknek köszönve változatos madárvilág jellemzi a tavat. A nedves rétek és öntésterületek, az erdőfoltok és a pusztagyepek a tóval együtt, számos madárfaj számára nyújtanak kedvező életfeltételeket. A terület a vándormadarak vonulási útvonalának egyik fontos állomása. A Ludasi-tavon 1985-óta rendszeres és szervezett madármegfigyelés és vonulás-kutatás folyik.

4. A tó és a Kőrös-ér vízjárása

A múltban a Ludasi-tó vízutánpótlását a Kőrös-ér biztosította, amely öntésterülete összeköttetésben állt a tóval, magas vízálláskor pedig vízelvezető szerepet játszott. A vízminőség szempontjából a tó és a Kőrös-ér kapcsolata kulcsfontosságú volt. A Kőrös-ér tó melletti öntésterülete (Pörös) 80 hektár kiterjedésű. Déli részében, a Ludasi-tótól keletre a Kőrös-ér közel egy kilométer hosszúságban tóvá szélesedett, amely szerves része volt a hajdani nedves élőhely-együttesének.

1958-ban a Kőrös-ér szabályozásával megszűnt az öntésterületen addig jelentkező tó, helyét nedves rétek vették át. A Kőrös-ér áradásai elmaradtak. A Kőrös-ér kanalizált, szabályozott mederben folyik be a Ludasi-tóba, ahonnan a felesleges víz a noszai zsilipen át távozik. A tó vízszintjét zsilippel szabályozzák, amelynek legmagasabb szintjét a vízgazdálkodás szükségleteivel összhangban a 97,57 m tengerszínt feletti ponton állapították meg.

1973-ban vízelvezető csatornahálózattal a Kőrös-ér egész vízgyűjtőjét szabályozták. Ennek következtében a Pörös kaszáló területén a talajvíz 1,5 méterrel csökkent, és kihaltak a terület növényritkaságai. A Pörösön kőolaj kitermelés kezdődött, és olajgyűjtő állomást építettek. A Hajdújárás és Nosza között a Ludasi-tó partján aszfalt utat építettek, az út alapjául szolgáló töltéssel a Pöröst fizikailag is levágták a tótól. A nedves rétek és a tó között a Kőrös-ér torkolata jelenti az egyedül megmaradt korridort.

1980-as években a terület lecsapolásának következtében a Kőrös-ér vízhozamma annyira megcsappant, hogy a tó vízellátását szinte teljes egészében a Palics-Ludas csatorna vette át.