2018.04.23. Hétfő
Tanösvény
SZELEVÉNYI tanösvény

SZELEVÉNYI-PUSZTÁK  Speciális Természeti Rezervátum

SZELEVÉNYI tanösvény 3800 m

88_1.jpg

  1. Szelevényi Puszták Speciális Természeti Rezervátum

A Szelevényi-puszták térsége Vajdaság északi részén, a magyar határ mentén terül el Királyhalma (Bácsszőlős) és Horgos között, Magyarkanizsa és Szabadka községek területén. Annak ellenére, hogy a botanikusok már a XIX. század végén használták a Szelevényi-puszta elnevezést, ez a kifejezés ismeretlen maradt egészen 1992-ig, amikor hivatalosan első ízben használták a terület előzetes védelméről szóló dokumentumban. A szerb kormány 1997 végén meghozott rendeletével a védelmi intézkedést végső formába öntötték.

A Szelevényi Puszták Speciális Természeti Rezervátumot különleges természeti értékei miatt nyilvánították védetté. Síksági specifikus mozaikos elterjedésű gazdag sztyeppéi, szikes, homoki és mocsári élőhelyek sokfélesége jellemzi. Nagyon gazdag a terület növényvilága, megtalálhatók itt az eredeti pannon flóra és fauna számos rendkívül ritka és veszélyeztetett fajai.

A rezervátum kezelését a palicsi székhelyű Palics-Ludas Közvállalatra látja el.

A rezervátum területe 677 ha, amelynek rendeltetését tíz területileg különálló részegységre osztva II. és III. fokú védettségi kategória keretében határozták meg. A védőzónával (1173 ha) együtt a rezervátum egész területe 1840 ha-t tesz ki.

A rezervátum részei / alegységei:

Ökörjárás, Degelica, Bogárzó, Templompart, Szelevényi-erdő, Lófej, Kűlapos, Tratyik, Marhajárás, Csengős rámpa

  1. Pusztagyep a homokon és a löszszigeteken

A Szelevényi-puszták nyílt és száraz élőhelyeit sztyeppei növényzet borítja. Az ilyen élőhely jellemzőit a lösz és a homok találkozása mentén kialakuló ökológiai viszonyok alakítják ki. A homoktalajon az instabil homoki növényzet fokozatosan sajátos pusztagyep jelleget ölt.

Különösen érdekes a csernozjom talajú „löszszigetek” sztyeppnövényzete. Kevéssé emelkednek ki a mélyebb fekvésű szikesek talajszintjéből, ennek köszönhetően a szikesekre jellemző egyes flóraelemek is megtalálhatók rajtuk, ami szélesebb értelemben is különlegessé teszi ezeket a sztyeppfoltokat. A rezervátumban dominálnak a sztyeppei növénytársulások és pannon-puszta jelleget kölcsönöznek neki. A szántók és gyümölcsösök terjedése veszélyezteti a löszszigetek fennmaradását. Az eredeti sztyeppék (löszpuszták) az egykori xeroterm élőhelyek indikátorai, amelyek reliktum és endemikus növényeket, például orchideákat valamint a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából nemzetközi jelentőségű fajokat is magukba foglalnak.

  1. Ártéri erdők

A A legmélyebben fekvő területeken jelentkeznek, amelyek talaja gyakorlatilag egész éven át vízzel telített. Növénytanilag szegényes, fejletlen bokorszintű erdők, melyek szélén megtalálható egy-egy fehérnyár és kocsányos tölgy, míg az erdő központi részében a pannon kőris dominál. Az ilyen erdők fennmaradásának elsődleges ökológiai feltétele a megfelelő talajvízszint. A csapadékszegény években az ilyen típusú élőhely növényzete kevésbé buja. Az öregebb fák azonban át tudják vészelni az aszályos időszakot.

Valaha a puszta mélyebb fekvésű öntésterületinek erdei az aszályos években az élővilág „oázisai” voltak. A lecsapolások és az intenzív mezőgazdasági termelés (szántók és gyümölcsösök) az egykori öntésterületek erdeinek eltűnését okozták. A terület szegényebb lett, számos növény és állatfaj veszítette el élőhelyét.

  1. Természetvédelmi intézkedések

A Szelevényi-puszták területe gazdag és változatos növény és állatvilágáról ismerszik meg, és elsősorban pannon-puszta jellege miatt nyilvánítottak védett botanikai rezervátummá. Sajnos az emberi tevékenység hatására a rezervátum természeti értékeinek egy része elpusztult, számos őshonos faj veszítette el természetes életterét. Megmentésükhöz szükség van az ember segítségére. Az erdei tisztások és sztyeppfoltok inváziós fajoktól való megtisztításával megakadályozható a benövésük. A fészkelő madarak számára műfészkek és fészekodúk kihelyezésével és a növény- és állatvilágban végbemenő változások figyelemmel kísérésével segíthetjük leghatékonyabban a fennmaradásukat. 

Őrizzük meg a Szelevényi-pusztákat az utánunk jövő generációk számára, hogy ők is élvezhessék egyedülálló szépségét!

  1. Szelevényi-erdő

A Szelevényi-pusztákat mezőgazdasági területekkel, szántókkal és gyümölcsösökkel körül vett tíz alegység, „sziget” alkotja, melyek nagy része füves homoki, sztyeppei vagy szikes élőhely. Egyedül a rezervátum szerves részét képező, a XIX. század végén telepített, Szelevényi-erdőt alkotja fás növényzet.

A környékről már eltűnt erdők élővilágának, valamint az erdei tisztásokon és homokdűnéken még fennmaradt utolsó növény és állatfajok menedékhelye.

Koratavasztól késő őszig lépten-nyomon védett növényekre bukkanunk, közülük is kitűnnek szépségükkel a tarka nőszirom és az orchideák. Alig észrevehető, alacsony növésű, apró virágú növényritkaságok is előfordulnak, mint például a homoki fátyolvirág, amely hazánkban egyedül a Szelevényi-erdő tisztásain fordul elő.

A nyári viharok által kidöntött öreg fatörzseket a színes és változatos formagazdagságú gombák sokasága lepi el. A fák anyagát fokozatosan lebontva hozzájárulnak a humuszképződéshez. Az erdőtalaj szemmel alig látható állatokból álló élővilágnak ad otthont.

A kis területű erdők csak apróbb állatoknak tudnak otthont adni, ennek ellenére a kutatók számos ritka és veszélyeztetett fajt találtak. Az erdő szélén emelkednek erdei vöröshangyabolyok. Más ritka rovarfajok (lepkék és futóbogarak) is élnek itt, valamint európai mércével mérve is jelentős kétéltű- és hüllőfajok. Az erdő számos madárfaj otthona is, melyek közül több is itt fészkel. Az erdei állatok sorába tartoznak a nagyobb testű fajok, a vaddisznó és az őz.

  1. Erdei homoktisztások

A rezervátumban a Szelevényi-erdő az egyetlen megőrzött erdei élőhely, melyet sztyeppfoltok, homoktisztások valamint elmocsarasodott lapályok tarkítanak.

Botanikai szempontból rendkívül nagy jelentőségűek a Szelevényi-erdő tisztásainak homoki mikro-élőhelyei. A környező erdők oltalmában, mint valami oázisban, kevésbé veszélyeztetettek, mint az út menti és művelt területekkel körülvett homokos területek. Ezek a tisztások „érintetlen szigetek” amelyeken továbbra is megtalálhatók a specifikus homoki életközösségek. A Szelevényi-erdő egyre fogyatkozó homoki tisztásait mindinkább benövi a füves növényzet. A jellegzetes homoki növénytársulás, a hullámzó árvalányhaj-tenger látványa felejthetetlen élményt jelent.

A homoki kikerics a Pannon-síkságon kívül sehol a világon nem él, ezért rendkívül értékes endemikus faj. Érdekessége, hogy ősszel virágzik, de majd csak a következő év tavaszán hoz termést. A homoki kikerics élénk lilás-rózsaszínes virágai feltűnően elütnek a csupasz homoktól és az őszi elsárgult növényzettől.

A homoki fátyolvirág egész Szerbiában kizárólag a Szelevényi-erdő két tisztásán él. A kis létszámú populációk rendkívül behatárolt területen élnek, ráadásul az agresszíven terjedő akác veszélyezteti a faj élőhelyét és hosszú távú fennmaradását.

  1. Eltűnik a homok

A Szelevényi-puszták térségében a jellegzetes nyílt homoki élőhelyekből mára mutatóba is alig maradt. Ezekre a területekre a mozgóhomok pionír növényzete jellemző, vagy pedig már többé-kevésbe bezárult rajtuk a növénytakaró.

Az egykor szél által hordott homokra és homokdűnékre emlékeztetnek a Szelevényi Puszták Rezervátum védőzónájában még fellelhető nyílt homokos területek. Itt már a valamikori szőlőket felváltó gyümölcsültetvények találhatók, de mellettük számos elhagyott, elgyomosodott terület is van. A dűlőutak mentén ugyancsak nyílt, széljárta homoksávok találhatók jellegzetes homoki fajokkal. Itt sikeresen fennmaradt a báránypirosító, a nyílt homok pionírnövénye. Valamikor a szövetek, szőttesek festésére használták, erre utal a növény elnevezése is. Egykor a festékanyaga miatt gyűjtötték, napjainkban viszont a természetes élőhelyek egyre nagyobb mérvű pusztulása veszélyezteti fennmaradását.

Az alacsony homokdűnék nagy jelentőségűek úgy is mint a madarak fészkelő és táplálkozó területei. Közülük legértékesebb a szalakóta valamint a seregély, a réti pityer, a mezei pacsirta, a fogoly és a fürj.

  1. Hagyományos gazdálkodás

A hagyományos gazdálkodási formák elhagyása kedvezőtlenül befolyásolja a növénytársulások összetételét. Valamikor a pusztákat és a homoki gyepeket állattartásra, legeltetésre, elsősorban juhtenyésztésre használták. A nedves réteket tavasszal a magas vízállás visszahúzódása után kaszálták le, majd ősszel még egy alkalommal kaszáltak. Ily módon, minden füves élőhelyen jellegzetes lágyszárú növényzet alakult ki és maradhatott fenn.

A nagy kiterjedésű modern szőlők és a monokultúrás ültetvények áthatolhatatlan korlátot jelentenek számos növényfaj számára, mivel a táj jellege teljesen megváltozott. A Szelevényi Puszták Speciális Természeti Rezervátum körzetében a hagyományos szőlőművelés visszaállításával, a tradicionális legeltetés és állattartás újbóli bevezetésével meg lehetne óvni a Szelevényi-puszták még meglévő gazdag és változatos természetes élővilágát.

  1. A homokvidék növény és állatvilága

A Szelevényi-pusztákon napjainkban elvétve előforduló jellegzetes nyílt homoki élőhelyeket vagy pionír növénytársulás borítja, vagy pedig többé-kevésbe már benőtte a homokvidékre jellemző növénytakaró. Ennek ellenére a Szelevényi-erdő legnagyobb botanikai értékei közé tartoznak a homoki erdő tisztásainak mikro-élőhelyei. Mozaikosan illeszkednek a környező erdei oázisokba, ahol kevésbé vannak kitéve a negatív környezeti hatásoknak, mint az utakat szegélyező nyílt homok és a művelés alatt álló parcellák.

Itt találnak menedéket az olyan veszélyeztetett növényfajok, mint a báránypirosító, a buglyos szegfű, vagy a homoki nőszirom, amely Vajdaságban egyedül itt fordul elő. Itt él továbbá az endemikus homoki kikerics és a homoki varjúháj, amelyek csak egyes, kedvező időjárású években jelennek meg a Szelevényi-erdő tisztásain. A védett rovarok közül ki kell emelni, a homokon élő hangyalesőt, a futóbogarak, a szitakötők és a lepkék számos képviselőjét.

A gyíkok és a kígyók a homokvidék gyakori lakói, de nem könnyű őket megfigyelni, mert a napon felmelegedett mozgékony állatok gyorsan elbújnak a látogatók kíváncsi tekintete elől.

Számos madár táplálkozik a homokos területeken, közülük legjelentősebbek a Szelevényi-erdőben fészkelő ragadozó madarak: az egerészölyv és az erdei fülesbagoly. Mindkét faj a stabil és összetett táplálékláncok kihagyhatatlan láncszeme.

Az emlősök közül megtalálható a védett denevérek több faja, valamint a róka.

  1. Veszélyeztetett fajok

A Szelevényi-puszták területén dominálnak a nyílt sztyeppei, szikes, réti, mocsári, homoki és erdei élőhelyek.

A ritka, reliktum, endemikus és globális jelentőségű fajok több tíz élőhelyét vették nyilvántartásba, amelyek nagy része felkerült Szerbia flórjának Vörös listájára. Ezek a Pannon-alföld és a szélesebb régió érzékeny ökoszisztémáinak legértékesebb képviselői, Szerbia flórájának és faunájának védett természeti ritkaságai.

A természeti ritkaságok közül a nedves réteken jelentkezik a borzas kakascímer, amely pannon endemikus faj. Az elöntött réteken és alacsony fekvésű mocsaras területeken él a mocsári kosbor, amely élőhelyének időszakos elárasztása elmaradása miatt veszélyeztetett. Az agárkosbor megritkult faj, egyes helyekről teljesen eltűnt gumójának gyűjtése miatt, belőle készítik a szalep néven ismert nyálkás hatóanyagot. A kosborfélék veszélyeztetettségének fő oka természetes élőhelyek ember által történő megsemmisítése. Az ebbe a családba tartozó növények érzékenyek az környezeti viszonyok legkisebb változásaira is.

A kihalás szélén áll a kései gyíkpohár, atlanti-mediterrán reliktum növény. Itt él a szibériai nőszirom is és a buglyos szegfű, mindkét faj veszélyeztetett egész Vajdaságban. A terület lecsapolását követően a talaj kiszáradt és vízjárása megváltozott, ami veszélyezteti e növények jellegzetes élőhelyét.

  1. A legelők karbantartása

A Szelevényi Puszták Speciális Természeti Rezervátum legmélyebb fekvésű területeit nádasok borítják. A nádasból a part felé haladva találjuk a bokorsásos, majd az időszakosan elöntött rétek növényzetét. Ezek a rezervátum legvizesebb élőhelyei, mivel egész évben elmocsarasodott állapotban vannak, sőt a vegetációs periódus nagy részében víz áll rajtuk.

A Szelevényi-pusztákon jelentős területet foglalnak el a nagymértékben degradálódott rétek. A megváltozott talajvízjárás, a túllegeltetés, a ritka és veszélyeztetett növény- és állatfajok ellenőrizetlen gyűjtése, a sekély nedves lapályok és a homoki élőhelyek intenzív taposása az élőhely átalakulásához vezet.

A természetvédelmi előírások betartásával, a korlátozott látogatói mozgással és az év meghatározott periódusában (július) a rét előírásos, a növényzet jellegéhez és a madarak fészkelési viszonyaihoz igazított kaszálásával, valamint a legeltetés korlátozásával a rendkívül értékes élőhelyek megőrizhetők a további pusztulástól.

  1. A nedves rétek állatvilága

A rezervátum fajokban gazdag és változatos növényvilága számos állatfaj, kétéltű, hüllő, madár stb. fontos élőhelye, fészkelő és táplálkozási helye.

A védett rovarok közül a rétek mentén találjuk a hangyalesőt, de gyakori a természeti ritkaságként védett katicabogár is. A rétek különleges színfoltja a nagyszámú szitakötő és pillangó, míg a változatos növényvilág jelentős táplálékforrást jelent az egyes lepkefajok hernyói számára.

A füves réteken hemzsegnek a szöcskék és tücskök, zenéjük kiegészíti a rét szépségét.

A réteken számos pók él.

Nagyon sok béka és gőte él a területen, lárvákkal és kifejlett rovarokkal táplálkoznak. A hüllőállomány is számos, gyakori a zöld gyík, a homoki gyík, a vízisikló és az erdei sikló.

A nádasokban és a nedves réteken számos veszélyeztetett madárfaj, a foltos nádiposzáta, a nádisármány, a cigánycsuk, a rozsdáscsuk, a bíbic, a piroslábú cankó, a sárga billegető és más faj fészkel. A legjelentősebb fészkelő madár mégis a Magyarország madarainak vörös könyvében szerepelő barna rétihéja és a fürj.

A legtöbb jelen lévő emlősfaj természeti ritkaság, és mint ilyenek állandó védelem alatt állnak. Közéjük tartozik a sün, a vakond és minden denevérfaj. A mozaikos erőfoltok, erdei tisztások és füves rétek ideális életfeltételeket biztosítanak a mezei nyúl és az őz számára. Itt él a réti pocok is, amelynek legdélebbi elterjedési területe Észak-Bácskában van.