Ludasi-tó Speciális Természeti Rezervátum nedves élőhelyek együttese, mely magába foglal nyitott vízfelületeket, nádasokat, valamint különböző gyeptársulásokat (nedves, sztyepp- és szikes réteket). A tó a körülötte lévő nedves élőhelyekkel és a Körös-érrel együtt egy ökológiai egységet képez. A Körös-ér – mint természetes vízfolyás – egy ökológiai folyosót jelent az északra elterülő Szabadkai Homokvidék magterülete és a Tisza folyó között. Ez a folyosó fontos szerepet játszik abban, hogy a Ludasi-tó ne szigetelődjön el ebben a mezőgazdasági tájban.

Országunkban a Ludas az egyetlen képviselője a pusztagyepeken található sekély, szemisztatikus tavaknak, továbbá a Pannon régió kis számban megőrzött sztyeppi tavai közé tartozik.

A Rezervátum különböző talajtípusai és a talajvíz közelsége mozaikos tájat formálnak, nagy biológiai sokféleséggel viszonylag kis területen. Biogeográfiai értelemben határ jellege van, sok természeti ritkaság areáljuk határ menti populációjaként van jelen, melynek fontos szerepe van a genetikai sokféleség megőrzésében.

A Ludasi-tó regionálisan ismert volt gazdag madárvilágáról már a 19. században. Az itt található barkóscinege (Panurus biarmicus) egy tipikus faj. Ma igen fontos pihenő és táplálkozó hely a keleti madárvonulási úton, ami nemzetközi jelentőséget ad neki (pl. kanalasgém - Platalea leucorodia). A madarakon kívül a táj ritkaságaihoz tartoznak más állatfajok is mint a vidra, a mocsári teknős, ritka rovarfajok, de jelen vannak ritka növényfajok is (pl. mocsári orchideák mint az Orchis coriophora, vagy a tengerparti kígyófű - Triglochin maritima), melyek szerepelnek Szerbia Vörös Könyvében is.

A tó környéke már a kőkorszakban betelepült, majd a történelmi korszakok során többször is, amiről számos archeológiai lelőhely tanúskodik a keleti parton, Nosza település közelében. A 17. századból való a környék legidősebb települése Suplyák/Ludas a tó keletei partján. Napjaink környékbeli településeinek lakosait zömmel a 19. században Szeged határából idevándoroltak leszármazottai képezik.

A tóparton ma is megőrzött, hagyományos építésű régi tanyák állnak. Nádtetejükkel, vesszőből, sárral tapasztott melléképületeikkel, néhány hagyományos szerszámmal őrzik a régi idők emlékét. A Ludasi-soron álló katolikus templom és parókia ugyancsak értékes kulturális örökségnek számít.