A Szabadkai Homokvidék Különleges Értékű Táj a magyar-szerb határ mentén, a Szabadkai-Horgosi Homokvidék térségében terül el.

E táj sztyepp-erdő jellegű, fás egységekkel, melyek zöme telepített. A terület valódi természeti értékét az élőhelyek mozaikos jellege adja meg, melyek közül a homoki, ősgyepes valamint lápos tájegységek emelik magasra a terület ökoszisztéma biodiverzitását. Legjelentősebbek a vizes élőhelyek, melyek a Kőrös-ér völgyében alakultak ki az alföldi tőzegalapon. Ezek Európa és a Világ legveszélyeztetettebb élőhelyei közé tartoznak.

A természetes vegetáció megőrzött maradványai értékes bizonyítványai a Pannon-síkság valamikori növénytakarójának. A régió természeti értékeit és jellegzetességeit képezik azok az ősi növényközösségek maradványai, melyek a Vajdaságra jellemző alapvető vegetáció szinte minden típusát képviselik sok – tudományos szempontból is jelentős - növényfajjal, de viszonylag kis területen.

A megőrzött természeti ritkaságok közül feltétlenül említésre érdemes az egyhajúvirág (Bulbocodium versicolor), mely a Szabadkai Homokvidék flórájának szinonimája, hiszen itt található egyetlen élőhelye Vajdaságban, illetve Szerbiában.

A lápos és mocsaras élőhelyek - mint vonulási és szaporodási központok - létének köszönhetően nagyszámú kétéltűt jegyeztek fel, míg a Szabadkai-Horgosi Homokvidék területének sajátosságát a karakterisztikus hüllőfauna adja.

Nagyon jelentős egy ritka rágcsáló - a nyugati földikutya (Spalax leucodon) – jelenléte is, mely életét földalatti járatrendszerben tölti élelem (fűgyökerek, rizómák és gumók) után kutatva. Ez a faj alig száz éve még széleskörűen elterjedt volt Vajdaságban, ám az ősgyepek agrobiocönózisokká való átalakításával jelentősen csökkent az elterjedési területe.

Jelentősek a ragadozómadarak, melyek a változatos és nagyszámú madárvilágnak azon csoportját alkotják, melynek a homokvidéken található kiterjedt, illetve vegyesen előforduló, erdők és gyepek felelnek meg. Az olyan fajok, mint például a rétisas (Haliaeetus albicilla) nagy ritkasággá váltak, de megjelennek a Homokvidéken újonnan kialakított etetőhelyen.

A táj még egyes részeiben őrzi eredeti jellemzőit, melyek az ember és a természet együttélésével alakultak ki, megtartva így a hagyományos gazdálkodás és életmód néhány formáját, mint amilyenek a környékbeli tanyák is, melyekben mára csak a régimódi háztartások maradtak fenn. A fenntartható fejlődésnek az extenzív állattartás és az ősi állatfajták visszatelepítése felé kellene haladnia.

A különleges bánásmódot érdemlő jelentősebb objektumok közül feljegyzésre került néhány ún. pusztai iskola, melyek az Első Világháború előtt, az Osztrák-Magyar Monarchia idejének építészeti stílusával épültek.

• Szabadkai-Homokvidék Különleges Értékű Táj 2011-2020-as kezelési terve
• Szabadkai-Homokvidék Különleges Értékű Táj 2021-2030-as kezelési terve